Holdvilág Vándor-Díj - Tovább...
Holdvilág Vándor-Díj - Tovább... PDF Nyomtatás E-mail
Tartalomjegyzék
Holdvilág Vándor-Díj
Tovább...
Minden oldal

Vándordíj a Holdvilágért

Botz Yvette iparművész tanulmányait Washingtonban kezdte, Budapesten, a Képző és Iparművészeti Szakközépiskola üveg szakán folytatta, majd 1990-ben Olaszországban fejezte be, ahol a Római Művészeti Akadémia látvány és díszlettervező szakán szerzett diplomát. A művészetek hazájában töltött évek élményeivel feltöltődve, a világ számos országában – Egyesült Államok, Olaszország, Kuvait, Thaiföld, Horvátország - járva, ott néha éveket eltöltve gyűjtötte és tanulta e csodálatos anyag varázslatos képességeit, formálása, megmunkálása, megjelenítése lehetőségeit.

Nem hiszem, hogy a művészeteknek létezik olyan ága, amely nélkülözi az alázatot. Ez az alázat, az olykor hihetetlen tisztaság és egyszerűség, valamint az anyaggal való feltétel nélküli együttműködés köszön vissza alkotásaiból. Az anyaggal, amelybe belegörbülve, beleégve lelhető fel - az itáliai mesterek örökségén túl - az alkotó sajátos látás- és kifejezésmódja.

Magyarországon nevéhez, valamint az általa 1995-ben alapított és vezetett By Glass Díszüveg Tervező és Kivitelező Kft-hez számtalan nagy volumenű munka kapcsolódik. A teljesség igénye nélkül:

- Magyar Nemzeti Bank központi épületében végzett műemlék-díszüveg rekonstrukció
- Thermal Hotel Visegrád előcsarnokának mennyezeti világatlasz világítás-kompozíciója
- Oktatási Minisztérium főbejárati aulája
- Duna Holding székház főbejárati üvegplasztikája
- Hilltop Neszmély székház üvegdíszítése
- Inárcsi Szent György kúria világítás kompozíciói
- büki Szent Kelemen Római katolikus templom Szent Margitot ábrázoló alakja
- bükfürdői Fürdő étterem díszüvegei
- budapesti Papp László Sportaréna bejárati kapui
- budapesti Káma Sutra étterem világítás kompozíciói
- budapesti Puskás Tivadar Közalapítvány tárgyalóterem üvegkompozíciója
- budapesti Rumbach Sebestyén utcai műemlék épületen végzett díszüveg  rekonstrukció
- Budapest Zoltán utcai Borétterem díszüvegei

Munkái számos magán házban is megtalálhatók, mint képzőművészeti alkotások, dísztárgyak vagy lakberendezési elemek.
2006-2008 években a Rácz Aladár Zeneiskola keretében alapfokú művészeti oktatás tartott az általános iskola alsó tagozatos diákjai részére.
2009-től önálló, Grafirka Rajziskola néven folytatja oktatói munkáját.


Önálló kiállítások:

2005. augusztus        Mátészalka, Szatmár Múzeum – Játék a fénnyel
2005. december        Debrecen, TEVA
2006. február        Budapest, BM Duna Palota
2006. február        Budapest, IM
2006. július        Budapest, Istituto Italiano di Cultura
2006. december        Brüsszel, NATO Misszió
2007. január        Budapest, Külügyminisztérium Télikertje
2007. június-július    Balatonboglár, Kék és Vörös Kápolna
2007. november        Brüsszel, NATO Misszió
2008. július        Szentendre, M-Art Galéria
2008. október        Budapest, Édenkert Teaház
2008. december        Brüsszel, NATO Misszió
2008. december        Szentendre, Art-Dekor Galéria

Társkiállítások:

2006-2007                         Budapest, Hadtörténeti intézet és múzeum, Időszakos kiállítás
2009. október                Budapest, Corvin Műv. Ház - Őszi Tárlat





Törley Mária: „Cím nélkül…”

Goethe azt mondta: ha boldog akarsz lenni, minden nap olvass el egy jó verset, nézzél meg egy jó képet, hallgassál szép muzsikát és sétálj, élvezzed a természet szépségeit.Az ÜNNEP fontos, elengedhetetlen része az EMBERI életnek.
Megszenteli az életünket, felemel. A művészetek értő vagy spontán élvezete gyönyörködtet.  A szépség gyógyít - akár természeti, akár művészeti - felvidít, békét, hitet ad; állandó értéket hordoz.
Talán az előadóművészek által adott komplex élmény hat az emberre legerősebben, hiszen sokrétű és hús-vér eleven emberek közvetítik az üzenetet.  A jó színésznek nagy a felelőssége. Az őskorban a tüzet körültáncolók barbár, vad ereje és hite világít át a mai igazi színházon.  Amíg ember él a földön, szüksége van, lesz a színházra, hogy tükröt tartson, elgondolkoztasson, megríkasson és nevettessen.  Ráébresszen, hogy léteznek csodák és az életnek van magasabb értelme.


Márai Sándortól szeretnék idézni néhány mondatot, mely a színházra is igaz:
„…  Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.   …. Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás… Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre. „
Mondhatnám, amikor jó színházi előadást látsz, elfelejtesz mindent és csak az előadásra figyelsz és megújulsz.

Törley Mária
Szobrászművész





Színház a város szélén - 2010

Valaha „Bizalom” volt a neve annak a barátságos rákosszentmihályi utcácskának, ahol a Holdvilág Kamaraszínházat találjuk. És a bizalom, a bizakodás ma sem hagyta el társulatot, hiszen a túlélésbe vetett hit nélkül nem tudná a tehetséges művészcsapat remek felnőtt és gyerekelőadásokkal megörvendeztetni a közönségét.

A nyolcvanas évek közepén néhány fiatal művész elhatározta, hogy kiválnak a hagyományos színházi struktúrából, és létrehozták a Hold Színháza Alapítványt. Nem volt épületük, vidéki városokban, falvakban, Budapesten pedig a közkedvelt Egyetemi Színpadon léptek fel.  Közben saját színházról álmodoztak. Aztán az álom valóra vált egy lepukkadt filmszínház képében. Kibérelhették a városszéli Világ mozit, dolgozhattak látástól vakulásig az átalakításán, szépítésén... Hőskor volt a javából! Próbák a fűtetlen színházban, maguk készítette díszletek, jelmezek.
Közönséget nevelnek
Vagy inkább a jelen a hőskor? Ha belépünk a Holdvilág Kamaraszínházba, hideg előcsarnok, fázó színészek, rendezők fogadják a látogatót. Tavasz óta nem kapnak fizetést, anyagi okok miatt a szezon is később kezdődik. Pedig a színház 1995 óta rangot vívott ki magának! Három-négy új bemutatójuk volt évadonként, gyakran vendégszerepeltek, díjakat nyertek, és vendégjátékra hívtak meg más társulatokat. A felnőtteknek Örkényt, Mrozeket, Csehovot játszottak, népszerűvé vált a Vers - Galériájuk is, amelynek főszereplői Ady, Radnóti, József Attila, Pilinszky…

A gyerekek hároméves kortól találkozhatnak itt a színház varázsával. Jön is a közönség Dunakesziről, Zalaegerszegről(!), Zuglóból, Budáról, a kerületiek pedig sajátjuknak érzik a színházat.



– Tudatosan szoktatom rá a tanítványaimat erre a színvonalas, kicsi színházra – mondja Horváth Lászlóné, a Szent-Györgyi Albert Általános Iskola pedagógusa. – A közönséggé nevelést az óvodában és az alsó tagozaton kell kezdeni, hiszen húsz-harminc év múlva ők lesznek a színházak nézői és csinálói! Nagy segítség, hogy nem kell buszt bérelnünk, hogy bejussunk a kicsikkel egy belvárosi teátrumba, hiszen helyben megtalálunk mindent: minőséget, élményt, örömöt. Az előadások a pedagógiai munkámban is segítenek. Ha a gyerekek megnézik a Grimm-mese sorozatukat – a Holle anyót, a Hamupipőkét, a Jancsi és Juliskát vagy a Hófehérkét –, nem okoz számukra gondot, hogy harmadik osztályban elmondják-leírják a mesék tartalmát, negyedikben pedig könnyebben jellemzik a szereplőket, ha azok megelevenednek a színpadon.

ARCOK

Csoda és keserűség
Petyi János (színész, rendező): Játszom, rendezek, díszletet tervezek, építek, festek… Ez időnként fárasztó, máskor maga a csoda – amikor a közönség reakcióit figyelem, vagy a Grimm meséket rendezem –, néha pedig elkeserítő. Beleadunk apait-anyait, mégis szüntelen pénzhiánnyal küzdünk? Augusztusban tudjuk meg, hogy erre az évre egy fillér állami támogatást sem kapunk? Az a szerencsém, hogy szerződés köt a Budapesti Kamaraszínházhoz is, tehát túlélek valahogy. De meddig?

Szerelemből játszunk
Babják Annamária (színész): Összejött egy igazi csapat! Lehet millió gondunk, mi mégis játszunk – szerelemből. Az itt töltött tizennégy év alatt felnőttek a lányaim, a nagyobb a Kolibri Színház stúdiósa, a kisebb is kacsintgat a színház felé. Pedig látják, hogy a Holdvilág mellett önálló esteket, élő irodalomórákat tartok, gyerekszínjátszó csoportot vezetek, hogy túléljük a hétköznapokat. Ha féltem őket, nevetnek: „Anya, ha újból választhatnál, mi lennél? Színész”, felelem én.

Önzés vagy ajándék?
Kókai János (színész, rendező, idén ő kapta a Sirály rendezéséért a Holdvilág Gyűrűt): Azt csinálom, amit szeretek, és ez óriási ajándék az élettől. Vagy csak önzés? Nem tudom. De azt igen, hogy élvezem az itteni munkát, bár mellette van saját társulatom is.
Én zenésznek indultam, ennek köszönhetően több Holdvilág produkcióhoz írtunk dalokat a zenekarommal. Ez az érem szép oldala.
Az árnyékosabb az, hogy meg kell élnünk a színésznő feleségemmel. Segítenek a szüleink, feléljük a tartalékainkat…


Muszáj Herkules
Amikor az alapító csapat szellemi atyja, Malgot István 1997-ben visszavonult, egy groteszk bájú, pici színésznő (száznegyvenhét centiméter), Koltai Judit lett Holdvilág Kamraszínház Kulturális Egyesület elnöke. Nem azért, mert hatalomra vagy gazdasági teendőkre vágyott, hanem azért, mert valakinek „Muszáj Herkulessé” kellett válnia a továbbélésért. – Sokat dolgoztam hivatalos színházakban is, tudom, hogy kényelmes dolog, ha kimossák és odakészítik a jelmezemet – mondja töprengve. – De ez másfajta munka. Misszió? Lehet. Megszoktam már, hogy az életem része a szüntelen kalkulálás is. Havi háromszázötvenezerbe kerül az épület fenntartása, ezt kell először kifizetni, hogy ne kapcsolják ki a villanyt, a gázt. Ezután kerülhet sor a gázsikra. Én egy vagyok a csapatból, tehát magamnak sem adok most fizetést.

Csőd – dióhéjban
A minisztérium támogatására minden évben pályázni kell. A Holdvilág Kamaraszínház idén is időben adta be a negyvenoldalas pályázatát a többi alternatív és független társulattal együtt, majd nyár végén megtudták, hogy nem kapják meg a korábbi hét és félmilliós támogatást. Az előző évadot huszonkét millióból oldották meg – maguk is termelnek rendesen, a XVI. kerület is támogatja őket –, de most lehetetlen helyzetbe kerültek. (Huszonhat sorstárs-társulattal együtt). A művészek elképesztőnek tartják a kuratórium indoklását: „A Holdvilág Kamaraszínház fontos szerepet tölt be szűkebb pátriájában, missziója a gyermekközönség megszólítása, ennek támogatását a kuratórium elsősorban helyi és közművelődési forrásokból látja indokoltnak támogatni.”

Apró színház – óriási élmény
– Nem fordultunk volna levélben a miniszter úrhoz és a kuratóriumhoz, ha az indoklásból kiviláglott volna, hogy a nyolctagú kuratórium látta az előadásaink töredékét, vagy megnézték a pályázathoz mellékelt szórólapjainkat és a videókat. Gyerekszínház vagyunk? Nem vették észre a felnőtt előadásainkat? – mondja Koltai Judit. – De nem törődünk bele! Több száz levelet írtunk a lehetséges szponzorainknak, közhasznú szervezet vagyunk, a segítőink leírhatják az adójukból a nekünk szánt összeget. A XVI. kerülettől már megkaptuk az idei támogatást, a Színész Szakszervezet és sok neves társulat meg kolléga is próbál segíteni. Lehetetlen, hogy összeomoljon tizenöt év munkája! Egy kislány, aki idén részt vett a színjátszó táborunkban is, néhány évvel ezelőtt beírta a vendégkönyvbe: „Apró színház, óriási élmény!”. Kötelességem-kötelességünk mindent megtenni azért, hogy a véleménye évek múlva is igaz legyen.
 
V. Kulcsár Ildikó
a Nők Lapja munkatársa


Béres Klára - Néhány „lelkes” gondolat
Köszöntés Botz Yvette Vándor-díjának megszületése kapcsán

Igazán boldog voltam, amikor hírét vettem az új díj, Botz Yvette üvegművész által alapított Vándor Díj megszületésének, amely a XVI. kerület kulturális életének fejlesztését igyekszik segíteni a Holdvilág Színház munkájának támogatása által. Mit jelent ez? Nem kevesebbet, mint a Holdvilág Színház produkcióin keresztül a gyermekek – és felnőttek – lelki gazdagítását, belső világuk fényesítését, eligazodásuk támogatását, tartásuk erősítését. Van ennél, lehet-e ennél fontosabb, és szükségszerűbb a mai kiüresedő, értékeit veszteni látszó bizonytalan és bonyolult világunkban. Aligha. Mindenki tudja: kulturált gyermekből lesz a kulturált felnőtt, akik kulturált jelent teremtenek, s e nélkül nincs kulturált jövő.

A Holdvilág Színház munkája ilyeténképpen ugyancsak fontos munka, úgy is mondhatjuk, jelentős csepp a színházi világ tengerében.
Ez a színház – s bocsátassék meg nekem némi szubjektív elfogódottság – számomra egyet jelent Koltai Judittal. Juditot sok éve ismerem, még azelőttről, hogy megalakult volna a Holdvilág Színház, s tudom, hogy az ő hihetetlen elszántsága, kitartása nélkül ez a társulat ma nem lehetne.
Mindenkinek vannak olyan ismerősei, barátai, akikre többnyire valamilyen jelzővel társítva gondol. Azért van ez így, mert az ilyen embereket valamilyen határozott karakter jellemez.
Nekem Koltai Judit azt jelenti: lelkes. Amióta ismerem őt mindig így gondolok rá, mindig ilyennek tapasztalom. Ezt hordozza kommunikációjában, megnyilvánulásaiban, tetteiben.

Mit jelent a lelkes? Lelkes = lelkesedő
Azaz olyan személy, aki az élet dolgaihoz pozitív lendülettel fordul, egyszerűen azért, mert alapjaiban ilyen jellem. Lelkesen végzi a dolgát, lelkesen látja el feladatait, lelkesen néz a kihívások elé, vagyis lelkesen él. Az ilyen ember nem ismeri a lehetetlent, a feladást, nem riad meg a kihívásoktól, mindig kiutat és megoldást keres. És ha e tulajdonság tehetséggel, szakértelemmel párosul –mint Koltai Juditnál – akkor előbb-utóbb el is éri célját.

Lelkes = lelkesítő
Az ilyen ember a céljait mások felé hittel, meggyőződéssel képes közvetíteni, s képes megtalálni azokat, akik társul szegődnek mellé.
Mert, aki jó úton jár – tanítja nekünk Avilai Szent Teréz –, s megtesz minden tőle telhetőt, hogy feladatát betöltse, annak a Gondviselés megadja a társakat is, akik támaszai és segítői lesznek abban, hogy az úton végég is tudjon menni.
Valahogy így képzelem el Koltai Judit színházának, a Holdvilág Kamaraszínháznak a megszületését.

Lelkes = lélekkel teli
Azaz odafigyelő, szép lélekkel világító. Talán ezért a tulajdonságáért szeretem és tisztelem leginkább Koltai Juditot. Talán éppen ebben a lélekkel teliségben rejlik az ő igazi titka.
Judit egyszer sok éve álmodott egy nagyot. Nem egyszerűt, nem könnyen megvalósíthatót. Színházat álmodott, ahol értékes emberek, értéket közvetíthetnek kicsiknek, nagyoknak. Mindannyian tudjuk, hogy a mai világban egy ilyen álom inkább való a fantázia birodalmába, mint a valós életbe. De lelkesedése, hivatástudata másokat is lelkesesített, s hozzá rendelte a társakat, akikkel az álmot megvalósíthatta. A sikerhez azonban kellett a lélekkel teliség is…
Egyszer, amikor lányomnak, Béres Melindának meseregényét álmodták zenés darabbá, kicsit közelebbről is beleláthattam Koltai Judit színházi világának kulisszatitkaiba. Végigkövethettem a Széllelbélelt mesék megvalósulását a forgatókönyv megszületésétől, az előadások sikeréig, s tetten érhettem a valódi erőt, mely meggyőződésem, hogy minden egyes Holdvilág-darabban benne van.

Nem más ez, minthogy ezek az előadások szeretetben születnek.
Bennük van a lelkesedéssel vállalt cél, az egybetartozás, a közös akarat.
Kívánom, hogy Judit lelkes, azaz lelkesedő, lelkesítő, lélekkel teli egyénisége ragyogjon sokáig.
Kívánom, hogy a Holdvilág Színház tagjai töltsék meg mindig varázslatos színekkel az emberek lelkét, s világítsanak szépséges fénnyel, mint tiszta időben a telehold.
Kívánom azt is, minél többen segítsük őket, hogy egyre fényesebben világíthasson az így teremtett Holdvilág! Jó érzés ebben a munkában, ha csekély mértékben is, részt vállalni.
Budapest, 2011. márc.1.

Nagy szeretettel:

Béres Klára
Béres Alapítvány elnöke