Ugyanakkor színházi tevékenységünk mellett a kultúra más tényezõivel is találkozhatott nálunk a közönség. Célunk egy olyan hely létrehozása volt, ahol a színjátszás és annak oktatása mellett más kulturális lehetõségekkel is találkozhatott az idelátogató. Ilyen volt például a filmvetítés, ( hiszen nem feledtük, hogy a volt VILÁG MOZI helyén működünk, s vissza szerettük volna hozni a mozit is a kerületbe), képzõmûvészeti kiállítások, zenei események, irodalmi estek szervezése. Szerettünk volna a környék lakosságával jó és szoros kapcsolatba kerülni, s szerettünk volna mozgalmas kulturális életet Rákosszentmihály központjában. Bérletrendszert alakítottunk ki, melynek köszönhetően sokezer gyermekkel, felnőttel szerettettük meg a színházat, a “színházbajárást”. Létrehoztuk a Holdvilág Kamarszínház Baráti Körét, melyhez csekély postaköltség befizetésével csatlakozhattak azok a kedves barátaink, akik támogatták kulturális egyesületünk törekvéseit, akiknek tetszettek programjaink. Minden évben megrendeztük a Holdvilág Napokat, ahol különböző művészeti ágakkal találkozhatott a közönség. Vendégkönyvünkben pedig gyarapodott a dícséret, a köszönet… És a kis kopott moziból kulturális központ, nézőinkből – szinte egyik napról a másikra – törzsközönség vált! “Apró színház, óriási élmény!” – jegyezte le egy anyuka kislánya szavait pár éve…

A Holdvilág Kamaraszínház különleges színház volt. Egyetlen SZÍNHÁZ volt az országban, ami – igény szerint – MOZI-ként is mûködött. Azon kevés színházak egyike volt, ahol állandó kiállításban gyönyörködhetett a nagyérdemû! Egyetlen színház volt az országban, ahol INTERNET-PONT is várta a nézõket! Azon kevés színházak egyike volt, ahol a nézõszám és a jegybevétel meredeken emelkedett! Azon kevés színházak egyik volt, ahol szívesen maradtak együtt a nézők az alkotókkal, egy kis előadás utáni “csevelyre”.
Azon kevés színházak egyike volt, melynek a teljes évi költségvetése alig volt több, mint egy “nagyszínház” egyetlen díszletének az ára – ebbõl mégis évadonként 130-150 elõadást tartott, s bérelt épületének fenntartásáról is maga gondoskodott! S bár egyre jobban csökkent a központi támogatás, nézőinknek – a jegy- és bérletbevételnek köszönhetően – a nehezedő körülmények ellenére talpon tudtunk maradni!
Míg az 1997-ben nézõszámunk alig haladta meg a 2 000 fõt, addig a 2012-re az évenkénti átlagnézőszám jóval meghaladta a 10 000 -ret.

S hogy miért a sok múlt idő?

2009-ben a XVI. kerületi Önkormányzat megvette az épületet a Budapest Filmtől, s 2012. július 31.-ig kötött velünk szerződést, melyet – nagy szomorúságunkra – nem hosszabbított meg.

Hogy ne vesszen kárba 17 év munkája, hogy ne hagyjuk cserben nézőinket, új helyszín után kellett néznünk. Nagy örömünkre az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ “tárt karokkal” fogadott minket! Igaz, hogy a nagyobb nézőtér miatt csökkenteni kellett az előadásszámot, igaz, hogy a “társbérletben” meg kellett tanulnunk alkalmazkodni a többi programhoz, a ház rendjéhez, de cserébe korszerű színpad-, világítás- és hangtechnikát, odafigyelést és szeretetet kaptunk és kapunk! Nekünk már “csak” játszani kell!

Előadásaink 80%-a szól a fiatalabb korosztálynak. Néhány éve egy zuglói felmérés szerint a XIV. kerületi gyerekek legszívesebben a Holdvilág Kamaraszínházat látogatták a budapesti színházak közül! Pedig rangos volt a “mezõny”. Másodikként a Vígszínházat jelölték meg …

S a 2018/2019-es évadtól nemcsak itt, hanem az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban is láthatják előadásaikat a nézők.